A passzív manipulátoroknak nincs működtető szerkezetük, vagyis nincs motor vagy pneumatikus henger, amely közvetlenül a manipulátorhoz csatlakozik. Számos robotikai játék szabálya korlátozza a motorok számát és/vagy a pneumatikus levegőtároló mennyiségét, amellyel egy robot rendelkezhet. A passzív manipulátor tervezése lehetővé teszi a robot működtetőinek további funkcióinak használatát. A passzív manipulátorokat a hajtáslánchoz vagy más aktív manipulátorhoz csatlakoztatva mozgatják. Tartalmazhatnak gumiszalagokból vagy latexcsövekből származó tárolt energiát is. A passzív manipulátorok lehetnek a legkönnyebben és leggyorsabban összeszerelhető manipulátorok, bár kézi kioldással és újrabeállítással nagyon összetettek lehetnek. Néhány példa a passzív manipulátorokra, amelyek robotjátékok játszására használhatók:
Ekék
| Passzív eke |
Az ekék talán a legegyszerűbb és leggyorsabban megtervezhető manipulátorok. Az ekék általában a hajtáslánchoz vannak rögzítve, és jellemzően az a funkciójuk, hogy a játékdarabokat tolják és/vagy megakadályozzák, hogy a robot felhajtson a játékdarabokra és mozdulatlanná váljon.
Az ekék összeszereléséhez használható alkatrészek közé tartozik a szerkezeti fém és a polikarbonát lemez. A kiállásokat gyakran arra is használják, hogy kinyúljanak az ekéből, hogy segítsék a játékdarabok irányítását.
Villák és gombócok (passzív karmok típusai)
A villákat és a gombócokat általában egy karhoz rögzítik, és általában úgy tervezték, hogy a játékdarabok alá csússzanak, hogy felvegyék azokat. A villák és kanalak könnyen és gyorsan összeszerelhetők. Bár lehetnek összetettek is, például egy olyan összeállítás, amely beilleszthető egy gyűrűs játékdarabba, és van egy kézi fel- és kioldó mechanizmussal, vagy egy egyedi polikarbonát lap, amelyet úgy alakítottak ki, hogy felvegye és elengedje a Cone játékdarabot.
A villák és kanalak összeszerelésére általában fémszerkezeti fémet, polikarbonát lapot és tartóelemeket használnak.
| Mintavétel tányérok segítségével | Mintavételi kanalak távtartók használatával |
Pajzsok
| Minta játékelem pajzs |
A játékoknak gyakran van egy szabálya, amely korlátozza a robot által birtokolható játékdarabok számát. Ebben az esetben, ha egy játékdarab ráesik a robotra, korlátozhatja a játékát. Ha nincs is birtoklási szabály, ha egy játékdarab a robotra és a kar alá esik, az gondot okozhat. A pajzsokat úgy tervezték, hogy távol tartsák a játékdarabokat a robottól.
Számos lehetőség kínálkozik az alkatrészekre/anyagokra, amelyek segítségével össze lehet állítani egy pajzsot egy robot számára. Néhány merev opció közé tartozik a fémrúd, a fémlemez és a polikarbonát lemez. Néhány rugalmas opció közé tartozik a gumiszalagok, a latex csövek, a cipzárak, a csúszásgátló szőnyeg, a VELCRO® márkájú ONE-WRAP® és a VEX Robotics Competition szabályai jelenleg engedélyezik az 1/8”-os (vagy helyi metrikus egyenértékű) fonott nylon kötelet.
Néhány robotjátéknak van egy összefonódási szabálya. Ha ez a helyzet, további átgondolást kell alkalmazni egy rugalmas anyagból készült pajzs tervezésekor.
Játék Piece Slides
| Minta játékelem dia |
A játékdarab csúszdáit általában olyan aktív manipulátorral kombinálják, mint a görgőkarom, a görgős szívónyílás vagy a szállítószalag. Jellemzően az aktív bevitel felfelé tolja a játékdarabokat a csúszdán. Ekkor a játékfigurákat a behúzás irányát megfordítva gólra kapja, vagy félrelendül és a játékfigurák kicsúsznak.
Szerkezeti fémet és polikarbonát lapot gyakran használnak játékdarab csúszdák összeszereléséhez.
Az aktív manipulátor és a csúszda kombinációja több időt és tervezést igényelhet, mint a korábban tárgyalt passzív manipulátorok.
Bővítési zónák
Sok robotikai játéknak van egy maximális mérete (hosszúsága, szélessége és magassága), amely a robotnak a meccs elején lehet, de ezután lehetővé teszi, hogy a robot kitáguljon a meccs kezdete után. Ezek a bővítési zónák használhatók hajtásláncokkal, amelyeket szélsőséges esetben néha WallBot-nak is neveznek. A hajtáslánc tágulási zónái olyan egyszerűek lehetnek, mint egy második kerékcsoport, amely lelendül és a helyére rögzül, megnöveli a robot lábnyomát, és megakadályozza, hogy tárgyak felemelésekor leessen.
| Minta bővítési zóna |
A hajtásláncok kibővítésére szolgáló zónák körirányú hajtást használhatnak az alváz kiterjesztésére úgy, hogy a hajtás egyik oldala a másik oldallal ellentétes irányba mozog.
A tágulási zónák olyan manipulátorokban is használhatók, mint a karmok, karok, emelők, játékdarab csúszdák, ekék stb. A passzív tágulási zónák gyakran tartalmaznak feszített gumiszalagokból vagy latexcsövekből származó tárolt energiát, vagy a gravitációból származó potenciális energiát használják fel. Ezek a tágulási zónák egy csuklópont segítségével kihajthatók, vagy lineárisan kitágulhatnak egy ollós szerelvény segítségével, vagy a Linear Motion Kit-ből származó acetál csúszótargoncákkal és lineáris csúszótalpokkal.
A tágulási zónák esetenként kioldót és/vagy reteszelő mechanizmust igényelhetnek. A triggereket olyan dolgokból lehet megtervezni, mint egy rövid cipzár, amelyet a szerkezeti fém lyukába helyeznek. A cipzár kihúzódik, amikor egy kar felemelkedik, ezzel kioldja a szerelvényt. A reteszelőmechanizmusok kialakíthatók például tengelyekből vagy csavarokból, amelyek beleesnek/becsúsznak egy szerkezeti fémlyukba, egy fémrúdba vágott bevágásból, amely beleakad a csavarba/tengelybe, vagy a csörlő füléből és csörlőütő fogaskerekéből. és szíjtárcsa készlet.
A bővítési zónák sikeres összeszereléséhez valószínűleg hosszabb időre és tervezésre lesz szükség.